Ez az első kenyerem, néhány hete készült. Feleségem meg is jegyezte, hogy hogy nem került ki (akkor és ott, azonnal) a Facebookra? Bevallom, nem akartam kitenni. Mert mindenki kiteszi. Belesimult volna a többi hasonló fotó közé, és én nem akartam tucatkenyeret csinálni belőle, mert számomra tökéletes volt. Azóta sütöttem még kettőt, hasonlóan jóképűek, így már […]
Kategória: önismeret
A. fészkelődik a széken. Először jön hozzám coachingra, bizonyára izgul, mint mindenki, de hogy a kabátját, ami valahogy olyan furán illeszkedik a hátára, azt sem akarja levenni, az meglep. Azt mondja, neki ez most így biztonságos. Nálam első a biztonság, így hagyom. Amennyire a testtartása és a fennhagyott kabát azt üzeni, hogy bármely pillanatban kész
Büszkének lenni valamire, amit véghez vittem – kedvelem ezt a felfokozott érzést, és egyre inkább meg is tudom élni. És szeretem ezt a dalrészletet, ami ilyen remekül kifejezi, hogy a befejezett cselekvéshez tartozó elégedett és büszke érzés sokszor fontosabb, mint maga a cselekvés, ahogy annál is, hogy hogyan értük el célunkat. (Értem én, hogy ez
Ahogy közelít a vég (no nem a halálomé, épp csak ennek az évnek a vége), s visszagondolok mindarra, ami az elmúlt időszakban formált, és legfőképp szabadabbá tett, egy-két barátom gondolata, illetve kedves könyvem néhány sora jut eszembe, melyek segítettek a múlton vagy a jövőn való rágódás helyett inkább a jelenben lenni. Az első emlék, ami
„Este lefekvés előtt, amikor aludni megyünk, mikor a fal felé fordulunk, miért köszönünk el egymástól? Férjünktől, feleségünktől, gyerekeinktől? Hiszen ugyanabban a lakásban vagy akár ugyanabban a szobában maradunk. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy különös utazásra indulunk, ki erre, ki arra, az álmok titokzatos világába? Idegen, sötét tengereken hajózunk? Igen, lehetséges, hogy az éjszaka folyamán nappali
„…hát ezért vagyok itt. Szeretném, ha több önbizalmam lenne.” Sokan fordulnak hozzám némi felvezetés után ehhez hasonló mondatokkal. Elmesélik, hogy önbizalomhiányuk miatt nehéz számukra például közönség előtt beszélni, nem tudnak kiállni a saját érdekeikért munkahelyükön, vagy párkapcsoltukban, bátortalanok egy állásinterjún, képtelenek nemet mondani dolgokra, helyzetekre, vagy éppen ahhoz nincs kellő bátorságuk, hogy új kapcsolatokat alakítsanak
Álmomban korábbi munkahelyemen jártam, ahol ámulva néztem, hogy kollégáim zenére táncolva pakolgatják az aktákat a különböző színekben pompázó polcokra (gyönyörű színek voltak, a munkatársak pedig… hogy is mondjam, olyan álomszerűen tökéletesek). Hihetetlen, és egyben csodálatos volt, ahogy a hivatali ügyek pusztán attól megoldódtak, mert a polcokon helyükre kerültek… Néha mindennél jobban kell a rend Nem