Előbb értem az állomásra. Egy negyed órát vártam rá, az időt a közlekedő tömeget bambulva töltve ki. Bambulni számomra tökéletes zen állapot.Egyetlen dolog hatolt csak el a tudatomig: egy női […]
Kategória: önismeret
Mostanában elég magabiztos vagyok. Jól vagyok a bőrömben, na. Régóta szerető családban élek, ami biztonságot ad, a munkában meg egyre jönnek a sikerek, nincs mitől elbizonytalanodnom. Hétfőn mégis úrrá lett
Ez az első kenyerem, néhány hete készült. Feleségem meg is jegyezte, hogy hogy nem került ki (akkor és ott, azonnal) a Facebookra? Bevallom, nem akartam kitenni. Mert mindenki kiteszi. Belesimult
Nem kell kitűnnie ahhoz, hogy különleges legyenTovább olvasom…
A. fészkelődik a széken. Először jön hozzám coachingra, bizonyára izgul, mint mindenki, de hogy a kabátját, ami valahogy olyan furán illeszkedik a hátára, azt sem akarja levenni, az meglep. Azt
Büszkének lenni valamire, amit véghez vittem – kedvelem ezt a felfokozott érzést, és egyre inkább meg is tudom élni. És szeretem ezt a dalrészletet, ami ilyen remekül kifejezi, hogy a
Ahogy közelít a vég (no nem a halálomé, épp csak ennek az évnek a vége), s visszagondolok mindarra, ami az elmúlt időszakban formált, és legfőképp szabadabbá tett, egy-két barátom gondolata,
„Este lefekvés előtt, amikor aludni megyünk, mikor a fal felé fordulunk, miért köszönünk el egymástól? Férjünktől, feleségünktől, gyerekeinktől? Hiszen ugyanabban a lakásban vagy akár ugyanabban a szobában maradunk. Vagy talán
„…hát ezért vagyok itt. Szeretném, ha több önbizalmam lenne.” Sokan fordulnak hozzám némi felvezetés után ehhez hasonló mondatokkal. Elmesélik, hogy önbizalomhiányuk miatt nehéz számukra például közönség előtt beszélni, nem tudnak
Álmomban korábbi munkahelyemen jártam, ahol ámulva néztem, hogy kollégáim zenére táncolva pakolgatják az aktákat a különböző színekben pompázó polcokra (gyönyörű színek voltak, a munkatársak pedig… hogy is mondjam, olyan álomszerűen