Tartósan mások társasága nélkül lenni, az olyan, mintha megszűnnénk létezni. Ami ebben fura, hogy ezt megélhetjük akár hús-vér emberek közvetlen közelében is.Mint az Utazók c. filmben a főszereplő, aki egy távoli bolygóra repülő űrhajón a hibernációból egyedül felébredve marad magára ötezer lefagyasztott másik ember „társaságában”, akik – nem meglepő módon – következetesen nem reagálnak rá. […]

Ez az első kenyerem, néhány hete készült. Feleségem meg is jegyezte, hogy hogy nem került ki (akkor és ott, azonnal) a Facebookra? Bevallom, nem akartam kitenni. Mert mindenki kiteszi. Belesimult volna a többi hasonló fotó közé, és én nem akartam tucatkenyeret csinálni belőle, mert számomra tökéletes volt. Azóta sütöttem még kettőt, hasonlóan jóképűek, így már

Nem kell kitűnnie ahhoz, hogy különleges legyenRead More »

A. fészkelődik a széken. Először jön hozzám coachingra, bizonyára izgul, mint mindenki, de hogy a kabátját, ami valahogy olyan furán illeszkedik a hátára, azt sem akarja levenni, az meglep. Azt mondja, neki ez most így biztonságos. Nálam első a biztonság, így hagyom. Amennyire a testtartása és a fennhagyott kabát azt üzeni, hogy bármely pillanatban kész

Ne adj, ha adhatszRead More »

Gábor 14 éves kora óta élt nagyapjával, és utálta ezt a helyzetet. Dezső papa olyan más volt. Olyan öreg. Papa már hajnalban tornázott (hétvégén is), egy hatalmas textilzsebkendőbe trombitált, folyton a régi időkről mesélt, hogy hogy csapta a szelet a nagymamának (ezeket a sztorikat rengeteg öreges kifejezéssel tűzdelte), szerette a ruháit élére hajtogatni (az ingek

A tolerancia napjaRead More »

…az mosogat, aki akar. Miután a szüleimtől elköltöztem, egy évig éltem egyedül legénylakásomban, cipelve hátamon az önálló élet terheit is. Anyám jóslata, hogy nem fogok tudni magamról gondoskodni (hiszen családi körben nem jeleskedtem a háztartás fenntartásának egyik területén sem), megdőlni látszott, kiderült, hogy mégis életképes vagyok. De tény: pontos térkép rajzolódott ki arról, hogy az

Nálunk partnerség van…Read More »

Büszkének lenni valamire, amit véghez vittem – kedvelem ezt a felfokozott érzést, és egyre inkább meg is tudom élni. És szeretem ezt a dalrészletet, ami ilyen remekül kifejezi, hogy a befejezett cselekvéshez tartozó elégedett és büszke érzés sokszor fontosabb, mint maga a cselekvés, ahogy annál is, hogy hogyan értük el célunkat. (Értem én, hogy ez

Álmomban képes vagyok…Read More »

Ahogy közelít a vég (no nem a halálomé, épp csak ennek az évnek a vége), s visszagondolok mindarra, ami az elmúlt időszakban formált, és legfőképp szabadabbá tett, egy-két barátom gondolata, illetve kedves könyvem néhány sora jut eszembe, melyek segítettek a múlton vagy a jövőn való rágódás helyett inkább a jelenben lenni. Az első emlék, ami

Szabadabbnak lenniRead More »

Saját történetem, melyet a Seniorcentrum számára jegyeztem le. Karácsonyra, szeretettel. Margit azok közé a demenciával élők közé tartozott, akik egész nap, szinte megállás nélkül róják a köröket. Képes volt akár napi több kilométert is gyalogolni, keresve azt a világot, amelynek cselekménye éppen zajlott benne. Az idősotthon, amit ezekben az időkben vezettem, a lehető legalkalmasabb volt

Margit ajándékaRead More »

„Este lefekvés előtt, amikor aludni megyünk, mikor a fal felé fordulunk, miért köszönünk el egymástól? Férjünktől, feleségünktől, gyerekeinktől? Hiszen ugyanabban a lakásban vagy akár ugyanabban a szobában maradunk. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy különös utazásra indulunk, ki erre, ki arra, az álmok titokzatos világába? Idegen, sötét tengereken hajózunk? Igen, lehetséges, hogy az éjszaka folyamán nappali

Minden reggel építekRead More »