Talán mégsem hallgatok rájuk…

Pár perce kezdődött meg az utolsó napom a könyvelőirodában, ahol 23 éve dolgozom. Szokatlan arra gondolni, hogy holnap már nem jövök ide… nyugdíjas leszek. Bár csak ezt a pillanatot vártam az elmúlt hónapokban, most mégis idegenül hangzik a szó: nyugdíjas. A családom és a barátaim másképpen vannak ezzel, ők pontosan érzik és értik ezt a fogalmat, és már kész tervük is van arra, hogy mit kezdjek magammal. „Végre többet lehetsz az unokáiddal!” „Végre lesz időd a bélyegeidre!” „Végre horgászhatsz, amennyit csak akarsz.” – képzeletben már fel is osztották az időmet. Talán féltenek, nehogy unatkozzak… de nekem sokkal merészebb terveim vannak.

A könyvelőiroda jó volt. Sok munka, őrült hónapzárások, de volt egyfajta biztonsága, és igen, tisztes, korrekt bér, amire most a nyugdíjamat alapozhatom. Biztonság… sose mertem kockáztatni, de most… miért is ne?

Titokban mindig irigyeltem Jóskát, a cégünkhöz bejáró postai kézbesítőt. Lejárt cipő, sok-sok kilométer naponta, minimálbér. De micsoda kaland, hogy ő egész nap találkozik hús-vér emberekkel, míg én egy számítógép mögül csak adatokat látok. Igen, talán felcsapok nyugdíjas kézbesítőnek, hiszen most már nem veszíthetek semmit. Vagy cukrásznak állok, hiszen ahogy ment velem előre a kor, egyre inkább édesszájú lettem. S milyen csodálatos lenne, ha én magam tudnék valami szépet és finomat létrehozni. Létrehozni. Ízlelgetem egy kicsit ezt a szót is…

Szóval postai karrier, vagy cukrász suli. DE MIT FOGNAK SZÓLNI OTTHON, HA ELMONDOM, hogy mégsem csak az unokák meg a pecázás?

A nyugdíjas korod lehet az a várva várt „csak azzal foglalkozom, amit szeretek”-korszak. Akkor tudsz a legtöbbet kihozni belőle, ha tudatosan készülsz rá. Ha érdekel, hogy mi mindenből lehet felkészülni az idős évekre, akkor jelentkezz itt gyakorlatias szemléletű HATODIKIKSZ workshopunkra, ahol megmutatjuk, milyen sok területen tehetsz ma azért, hogy holnap is elégedett és aktív légy.

Ha tetszett, oszd meg itt:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.