Új év, új élet…

Új év, új élet, új fogadalmak – de legalábbis új elhatározások. Miért pont ilyenkor? Mert most olyan emelkedett a pillanat, hogy valami változzon velünk, körülöttünk, s az év fordulásával forduljanak mindennapjaink is.

Én, ha nem is teszek fogadalmakat, de el-el határozok ezt-azt. Pl. egyik évben arra gondoltam, hogy többet nem a gyorséttermi lánc egyik kiváló étterméből veszem a reggelim. Voltak pro és kontra érveim, de összességében jó ötletnek tűnt. De miért is nem tudtam ellenállni a kísértésnek? Pedig már próbáltam korábban is. Többször.

Mert a mozdulatok, ahogy tekerem a kormányt, hogy megálljak az 1-es, majd a 3-as ablaknál, a kimondott szavak (amiken már gondolkodni se kell), és a cserébe kapott csodálatos reggeli szendvics formájában testet öltött jutalom egy olyan begyakorlott szokásrendszer részei voltak, amelyet a sok-sok gyakorolás révén mélyen elültettem a zsigereimbe.

Ma már tudom: több módja is van szokásaink megváltoztatásának. Az egyik, hogy a szokáshurok egy elemét megváltoztatjuk. De mi is az a szokáshurok? Nem más, mint a jel – rutin – jutalom hármasa. Minden nap a gyorsétterem mellett autóztam el, ahogy az égbe törő emblémát megláttam, agyam tudtomon kívül felismerte a jelet, melynek hatására a jól begyakorolt rutint (szokást) végigcsináltam, majd a jól megérdemelt jutalommal zártam a hurkot, vagyis kiélveztem az ínycsiklandozó szendvicsem minden falatkáját.

Amikor már megvolt az elhatározás, de még mindig ismétlődtek a mozdulatok, egyre csak kerestem, hogy lehetne darabokra törni ezt az átkozott rutint? S akkor, egy nap, Charles Duhigg könyve megadta a kulcsot számomra: mi lenne, ha a munkába járáshoz új útvonalat választanék, és ezzel a szokást beindító jelet eltüntetném ebből a hurokból?

Többek közt erről is szól a Szokás Hatalma, melyet jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki szeretné megérteni, hogyan is működnek mindennapi szokásaink, és hogyan törhetünk ki fogságukból. Újév alkalmából mindenkinek boldog új szokásokat kívánok!