47 éves vagyok. És akkor most mi van?

Tegnap volt a 47. születésnapom, gondoltam, ez éppen jó apropója egy kis otthoni szelektálásnak, bár fogalmam sincs, mi az, amit megtartsak. A szép emlékeimet, mondjuk azokat igen. Meg talán a könyveket is. Jó, megtartom a barátokat, bár sok újat mostanában nem tudok mondani nekik. Megy minden rutinból.

Ahogy nekiálltam a lakásnak – életem egyik fő művének – hamar rátaláltam régi bakelit lemezeimre, s közöttük túrva elgondolkodtam, hogy az én életem nagy zeneszáma éppen nem lett-e b-oldalas. Hát nem egy sikerszám, az biztos… Hogy kiadná-e valaki? Kellek-e még a most zenét hallgatóknak? Tudja a franc, de már az sem valószínű, hogy éppen meg akarok felelni nekik. Az ő ízlésüknek. Megváltozott minden…

Voltak álmaim. Még kisgyerekként vadászpilóta akartam lenni, aztán mikor nagyobb lettem, akkor kutató, és mindvégig akartam egy bandát is, vagy legalább gitározni, s azzal csavarni el a lányok fejét. Most egy faipari telepet vezetek. Szeretem, azt hiszem. Vagy nem tudom. Szerettem, inkább ez a jó kifejezés. S most nosztalgiával gondolok ezekre a régi álmokra, miközben elkezdtem félni az öregedéstől. Mert, hogy itt ül a nyakamon, az tuti.

Azt mondják, a gyerekeké a jövő. Hát most, hogy lassan kirepülnek (Zsuzsi lányom nemsokára fogorvos lesz, Péter meg valami programozást tanul, ami szerinte „menő”), lett egy jó csomó szabadidőm… És ok, legyen az övék a jövő, de mi van az enyémmel? Tényleg centit vágva várjam ki a nyugdíjazás pillanatát? S utána? Vajon mikor van túl késő megvalósítani mindazt, amit még nem valósítottam meg? Vajon más is érzi ezt? Hogy a B-oldalon van? Lehet ez jó is? Vagy mi van?

Ildi, a kanaszta partnerem (hát nem vicces, most keddenként kanasztázni járok…?) újságolta, hogy szombaton volt valami B-oldalas rendezvényen, ahol – így mondta – piszok nagy lendületet kapott, s lett egy csomó új terve, és még elképzelése is, hogy hogyan váltja őket valóra. Meg, hogy nagyon jó volt látni másokat, akik úgy vannak most, mint ő. Komolyan – s közben hevesen gesztikulált, ahogy szokott – ő most újra hisz benne, hogy a jövő is színes.

Hát… időm végül is van. Azt hiszem megér nekem néhány coaching alkalmat, hogy utána nézzek, nekem mit tartogat még ez a B-oldal…

„A b oldal az 1950-es évektől kezdődően kiadott kislemezek azon oldalát jelölte, amelyre nem az aktuális slágerszám, hanem az adott előadó egyéb nagylemezen ki nem adott felvétele került. Később az ilyen számok elnevezése is ’b oldalas’ lett.”

Ha tetszett, oszd meg itt:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük