…az mosogat, aki akar. Miután a szüleimtől elköltöztem, egy évig éltem egyedül legénylakásomban, cipelve hátamon az önálló élet terheit is. Anyám jóslata, hogy nem fogok tudni magamról gondoskodni (hiszen családi körben nem jeleskedtem a háztartás fenntartásának egyik területén sem), megdőlni látszott, kiderült, hogy mégis életképes vagyok. De tény: pontos térkép rajzolódott ki arról, hogy az […]

Büszkének lenni valamire, amit véghez vittem – kedvelem ezt a felfokozott érzést, és egyre inkább meg is tudom élni. És szeretem ezt a dalrészletet, ami ilyen remekül kifejezi, hogy a befejezett cselekvéshez tartozó elégedett és büszke érzés sokszor fontosabb, mint maga a cselekvés, ahogy annál is, hogy hogyan értük el célunkat. (Értem én, hogy ez

Álmomban képes vagyok…Read More »

Ahogy közelít a vég (no nem a halálomé, épp csak ennek az évnek a vége), s visszagondolok mindarra, ami az elmúlt időszakban formált, és legfőképp szabadabbá tett, egy-két barátom gondolata, illetve kedves könyvem néhány sora jut eszembe, melyek segítettek a múlton vagy a jövőn való rágódás helyett inkább a jelenben lenni. Az első emlék, ami

Szabadabbnak lenniRead More »

Saját történetem, melyet a Seniorcentrum számára jegyeztem le. Karácsonyra, szeretettel. Margit azok közé a demenciával élők közé tartozott, akik egész nap, szinte megállás nélkül róják a köröket. Képes volt akár napi több kilométert is gyalogolni, keresve azt a világot, amelynek cselekménye éppen zajlott benne. Az idősotthon, amit ezekben az időkben vezettem, a lehető legalkalmasabb volt

Margit ajándékaRead More »

„Este lefekvés előtt, amikor aludni megyünk, mikor a fal felé fordulunk, miért köszönünk el egymástól? Férjünktől, feleségünktől, gyerekeinktől? Hiszen ugyanabban a lakásban vagy akár ugyanabban a szobában maradunk. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy különös utazásra indulunk, ki erre, ki arra, az álmok titokzatos világába? Idegen, sötét tengereken hajózunk? Igen, lehetséges, hogy az éjszaka folyamán nappali

Minden reggel építekRead More »

Ahogy a játék elkezdődött, váratlanul egy borászat igazgatói székében találtam magam. Borászat és éppen én?!? Apósom a megmondhatója: velem még egy jót inni sem lehet, nem hogy még a borkészítéshez bármit is konyítanék…  De a vezetés elmélete, hogy hogyan kell hatékonyan működtetni egy vállalkozást (legyen az borászat vagy kohászat, teljesen mindegy), és hogyan kell embereket vezetni

A játék elkezdődöttRead More »

“…hát ezért vagyok itt. Szeretném, ha több önbizalmam lenne.” Sokan fordulnak hozzám némi felvezetés után ehhez hasonló mondatokkal. Elmesélik, hogy önbizalomhiányuk miatt nehéz számukra például közönség előtt beszélni, nem tudnak kiállni a saját érdekeikért munkahelyükön, vagy párkapcsoltukban, bátortalanok egy állásinterjún, képtelenek nemet mondani dolgokra, helyzetekre, vagy éppen ahhoz nincs kellő bátorságuk, hogy új kapcsolatokat alakítsanak

Önbizalom coachingONRead More »

• az idősek világnapjára • Már egész fiatalon megszerettem a klasszikus zenét. Nagyapám ezt megneszelve meglepett azzal, hogy átjátszotta egy hanglemezről a Carment. A kazi nagyon korrekten volt elkészítve, nagyapám maga mondta fel rá, hogy mit fogok hallani, kik adnak elő ebben az összeállításban. Hangja megfontolt és komoly volt. ‍Egy üres kazetta nagy kincs volt

Nagyapa hangjaRead More »

Álmomban korábbi munkahelyemen jártam, ahol ámulva néztem, hogy kollégáim zenére táncolva pakolgatják az aktákat a különböző színekben pompázó polcokra (gyönyörű színek voltak, a munkatársak pedig… hogy is mondjam, olyan álomszerűen tökéletesek). Hihetetlen, és egyben csodálatos volt, ahogy a hivatali ügyek pusztán attól megoldódtak, mert a polcokon helyükre kerültek… Néha mindennél jobban kell a rend Nem

Struktúra vagy szabadság?Read More »